Ahogy a tetoválás egyre népszerűbb, úgy egyre többen állnak neki kísérletezni otthon.
Nincs ebben semmi szégyellni való, 20 éve is így volt
és ritka volt a mester-tanítvány tetováló út. Ennek az az oka,
hogy nem akarták beengedni az új tehetségeket, mert több felé oszlik a piaci részesedés.
(Akinek nem inge, ne vegye magára)
Ez volt a gyakori válasz egy-egy érdeklődőnek, aki betért rajzaival és kérdéseivel, egy már működő stúdióba:
„Minek neveljem ki a konkurenciát?” Tegyük félre azt, hogy az aki tanítvány akart lenni, hogy rajzolt. Nem volt kimondottan jellemző a tudás átadása, csak aki kimondottan szeretett segíteni. Így akit elutasítottak (mint annak idején engem is), az otthon próbált nekiállni.
Ma már könnyebb a helyzet, mert amíg nem volt jól kialakulva az erre épülő ipar Magyarországon és nem ismerték a beszállítókat, azóta mindenki tudja, honnan lehet rendelni és beszerezni a felszerelést. A kínai piac ingyen postával tetézi ezt.
Eljutottunk oda, hogy mindenkinek az ismerőse között volt, van tetováló, de legalább megpróbálta.
Ezek a tetoválások csak készülnek és 1-2-3 évig gyűlnek, amég az ember tehetségétől függően, már
nem elviselhetetlenül rossz. A tapasztaltabb, rutinos testművészek a jelen jelenség miatt rengeteg felkeresést kapnak az elrontott, vagy esetleg régen menőnek számított (tribal, nonfi, kanji) tetoválásának a takarására, javítására.
Fontos észben tartani, hogy a takarás nem olyan nehéz mint gondoljuk, viszont nagyon szigorú szabályrendszerhez kötődik, ahhoz, hogy valóban működjön.
Saját szempont rendszerem
Ettől lehet máshogy is csinálni, attól függően, hogy mi a takarandó felület. A technika és a minta létrehozását, erősen befolyásolja az, hogy milyen szinten állt az előző tetováló. Én ezeket több részre osztottam:
1.
Az a kezdő tetováló, aki nem tud rajzolni, és a tetoválás technikájával sincs tisztában. Mondhatni vakrepülésben állt neki. Az ő munkájukat könnyű takarni. Fentebb említett problémák miatt, nem nagyon szokták tudni beütni jól a festéket a bőrben. Általában halványra gyógyul és aminek fekete kell legyen, az is inkább néz ki grafit szürkének.
2.
Kezdő tetováló, aki már egész jól rajzol és egész jó a technika. Esetleg kedvezményesen vagy ingyen, gyakorlás céljából készíti ezeket a bőrdíszítéseket. Náluk már kevésbé szembetűnő problémák vannak. Sokszor inkább az ügyfél jellemfejlődése vezet oda, hogy felismeri azt, hogy ez lehetne jobb, de nem viselhetetlenül rossz képek.
3.
Aki a tetoválás technikájával már tisztában van, de sajnos rajztudását nem fejlesztette soha. Azok közül kerülnek ki az ilyen tetoválók, akik a 90’es és 2000-es évek óta tetoválnak és az átlag szint Magyarországon inkább a feliratokra és tribal-ra korlátozódott. Ők masszívan tudnak feketét pakolni, nem teszik tönkre a bőrt. Ahogy a piac elhúzott mellettük és az igények a nagyobb komplexitás felé húztak, úgy ők sajnos nem követték. Ilyenkor születnek torz arcok, állatok, fura tárgyak, amik nagyon élénkek, csak sajnos rosszul néznek ki. Extrém esetben még olyan nagy a felület, hogy esetleg kell 1-2 alkalom lézeres kezelés, hogy szebben lehessen javítani.
